ide nemtom hogy mitírjak. :D

a japán szilva nem egyenlő a kínai cseresznyével.

tanulni kék. vagyis olvasni. művelődni. de fáj a fejem. ez mindennek a teteje.

múltkor elolvastam Hagyma verseit. és úgy elkapott valami... ami talán az ihletnek a kezdete. de nem volt az igazi. ezért nem is erőszakoltam az írást. mert akkor semmi jó nem sült volna ki belőle. alkotói válságban szenvedek. :D

meg a múlt héten verseket is kerestem. szalagavatóra. persze egy sem volt, ami normális. de az volt ott a lényeg, hogy mivel szinte egész nap a versesköteteket bújtam, egy idő után elkezdtem rímekben gondolkodni. :D elképesztő h hogy rá tud állni az embernek az agya. :D ezt annyira bírom. :)

érdekes dolgokon gondolkozom mostanában. pl. azon, hogy minden emberben van valami szégyellnivaló tulajdonság. ez igazán elszomorító. de én ennek ellenére szeretem őket. vagyis általában nem szokott érdekelni a dolog, amikor nem kell "mutogatni" őket az olyanoknak, akiknek azt akarom hogy megfeleljenek. és itt megint előjön a megfelelési kényszerem.. :S lehet, hogy tényleg pszichológushoz kéne mennem.. :S

to be countinoued..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.