fáradt vagyok és tele van a szívem.. sok minden összejön mostanság. összejött. minden szinten. bárhol is legyek mindenhol televan a fejem. ami jó, mert így nem kell a saját gondommal foglalkozni, de közben mégis, mert nem csak kicsit érintenek a dolgok. nemám hogy nincs is közöm hozzá. jó ez így egyébként, csak néhol egy kissé fájdalmas. hány embert vesztünk el (még ha nem is teljesen), és hány olyan lesz akit meg se kapunk, hányszor sírunk egy nap és miért, és hogy mindig ugyanazért-e vagy sem, estébé. én vagyok a mérleg nyelve, az egyik szemem sír, a másik szemem nevet. a könnyeket nézd ma el, remélem holnap nem fogok bőgni ha már ma úgyis túl vagyok rajta, csak a szívem facsarodik. nem gondoltam hogy lesz még egy ilyen barát az életemben, és most egy kicsit bele is halok hogy nem lesz ott mindig ezentúl. miközben de, de mégsem. és ezért sír jobban a sírós szemem mint ahogy a nevetős nevet. most gondolkodom, hogy ez nem túl nagy önzőség-e, de az emberek önzőek, én pedig ember vagyok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.