"Beszélek a csendhez. Meghallgat.
Valami szoba falába vájtam körmöm.
Szemem a villanykörte-nappal tangót járván olvadoz,
sírom halk szava rezeg a szélben,
s csendre int a magány.
Dobbanok a széllel, lefújom helyette a port
a szikár csontfák ágairól,
és dalolva körtáncot járok a mindennel.." (unknown)

tök furcsa, hogyha az ember vár valamit egy idegentől, és nem a semmit kapja cserébe. nem akarok nagyon előre szaladni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.