"egyszerűen képtelen vagyok rá, pedig oly' jó lenne, mint valami kirakóst csak rakosgatom őket, és van néhány darab, amit mindig olyan helyre akarok betuszkolni, ahová nem valóó. aki fontos az életemben, az mindig azért jön oda, mert oka van, mindahányszor, néha csak úgy előtűnnek a semmiből üstökös módjára, aztán meg nézem őket hogy ez most miért van, megbolondítanak, általában szeretem őket, akiket meg utálok azok menjenek a faszba."

bocsánat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.