naaaaaaaaaaaa azért szeretem én a Grecsó novelláit, mert kib*szott nagyot ütnek.^^ csak figyelem ahogy elkezdi szépen építgetni a történetet, vezet minket olvasókat az orrunknál fogva úgy ahogy ő akar, elvont, látszólag oda nem illő motívumokkal tarkított öszevisszaságokon keresztül, miközben minden pontosan a helyén van, de hát úgy vagyunk benne mint az Univerzumban, hogy egyben nem látjuk az egészet amíg benne tartunk, csak akkor értjük meg, ha a végére érünk, de akkor aztán ÜT. azon túl, hogy ül minden úgy ahogy kell. mégpedig érzelmileg üt, ezért is durva, egy érzelmi zsarolás az egész mindenség ami kibontakozik előttünk. pont ezért is érint meg olyan mélyen a maga pusztaságával és egyszerűségével együtt, egyszerűen bonyolult mégis zseniális. ha kritikát kellene írnom, hát fogalmam sem lenne hogy melyik fülét-farkát-sarkát fogjam meg hirtelen, olyan szövevényesen bolond ez az egész. :) (csak egy tánc)

nap kérdése: ha nem vagyok magamnál, akkor hol vagyok?
#1: magamon kívül
#2: másnál
#3: ez egy költői kérdés volt. :D

gombás-pörköltes-majomfogós szökőkút. miaz? xD

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.