Mit érdemel az a bűnös, aki délelőttös lévén megússza a kib*szott auditot? :D mondjátok csak ide a fülembe jól. :)

Amikor annak idején nagyon sokáig nagyon szomorú és feszült és szétszórt voltam, hajszoltam a boldogságot. örültem amikor jött, mert azt hittem, hogy ő fog rendbe rakni mindent, és akkor majd jól leszek még ha csak pillanatokra is, és majd átvészelem az egészet valahogy. de megtörtem és kegyetlenül szenvedtem. a felszín alatt senki se látta. aztán fordult a kocka és rendben lett minden, egy ideje már rendben van minden, minden föld bevetve.. és ma mégis végtelenül rossz kedvem volt valamiért, és azon gondolkoztam hogy ennyi boldogság után már majdhogynem jól esik egy kicsit szomorúnak lenni.. :D tudom hogy ez furcsa, de kegyetlenül hiányoznak. akik nincsenek itt. ott. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.