nem értem hogy mi bajotok van Weöres Sándorral... összehúzom magam picire hogy ne lássanak, és kivillanok a tömegből. olyan vagyok mint mások, és olyan vagyok, mint önmagam. a magot elültették, szikrázó fűcsomó lettem belőle. meg kéne próbálni, meg kéne próbálni - most ezt érzem. minden föld bevetve, eddig még mindig csak annak voltam tudatában életem során, hogy milyen NEM vagyok. azért álmodom mindig a labirintusokat, egyszer már vissza találtam oda ahová kell, vagy eleve oda. szívem legnagyobb vágya ez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.