Denagy-denagy-denagy... ahelyett, hogy az élet szörnyen naagy és komoly kérdésein járatnám a kis agyamat, EZT olvasom. és közben röhögök. mert miért ne?^^ nem gondolnám hogy depressziós vagyok, az Embit már megijesztgettem ezzel -bár sztem nem vette komolyan:D-, de ha az is akarnék lenni, hát ilyen és efféle baromságosságok mellet esélyem sincs rá..:D
kicsit komolyabb téma: próbálok tudatos lenni. és ebben most igencsak elszántnak érzem magam. :3

*Láttam ám, meg is állapítottam magamban hogy milyen szép nagyra nőtt...XD*

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.