nem vagyok magamnál, ripacs. de mi legyen az ebéd?

sírok. :D szeretem ahogy ír. mert pont olyan elvontságai vannak, mint nekem, csak ő sokkal pontosabban le tudja írni őket. bármennyire is elvontak. pont az az érzés fog el, mint amikor a saját jól sikerült fecnijeimet olvasom. most erre rájöttem. sírok..

vannak olyan dolgok -gondolatok, érzések,- amiket képtelen vagyok elmondani vagy leírni pont úgy, ahogyan kavarognak bennem. akiknek ez mégis sikerülni szokott, no ők írják a könyveket. :) "Te legyél szerencse fia,vezéreld látó anyád vakon,jóhiszemben félreértés nélkülmegyünk…

amikor már rohadtul unod más banánját.....:D ma nem voltam túl toleráns, és úgy tűnik hogy még mindig van ami ki tud akasztani vagy be?:D pedig már egészen kezdek rendbe jönni a mai nappal. magammal persze sosem fogok. :D a körülményeket pedig imádom. mármint a sajátjaimat.…

ma végtelenítettek, volt aki örült, és volt aki nem örült. szerencsére T-vel sem vesztünk össze odafelé, pedig ő nem örült neki. (én igen.) de most szerencsére nem hozott fel semmi olyan félelmes témát, a múltkor már úgyis megkaptam tőle a szép szavakat.. és itt most direkt…

ébren alszom, avagy ilyen se volt még hogy nyomkodom a gépet, és közben úgy rángatózok mint ahogy közvetlenül elalvás előtt szokás.. :D kevés volt az a jó esetben öt óra. b*szottul kevés.. örülünk, holnap Reisz Bandit nézzük, master of puppets, most nézzetek el minden nekem,…

nemvagyokitt. ma pedig nem voltam ott. azon (is) járt az agyam többek között, hogy a körülmények mindig változnak. néha alig észrevehetően, néha pedig igencsak látványosan. ma az utóbbi volt, 302-eztünk E-vel, eeeefáradtam. :) szóval ma olybá tűnt, hogy két perc alatt…