Az egyik szemem sír... igen, már megint, de ma kivételesen a röhögéstől folytak a könnyeim, nem is egyszer. mintha M. ráérzett volna a tegnapi rettentően szar kedvemre amiből azért még mára is maradt egy kicsike, annak a felhőjét viszont éppen az ő virágos jókedve fújta el a fejem fölül.. :) ahogy vesszük, billenek ide-oda. most épp helyre talán. és mindennek megvan az oka, bánkódni pedig nem érdemes, óóóóóóóó én, aki pont arról hírös, hogy a kaméleonok mintájára alkalmazkodik az éppen esedékes élethelyzetekhezö. ennyit rólam, érzékeny tuskóó vagyokááááááá. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.