Túl sok időm van arra hogy magammal foglalkozzak, és túl kevés időm van arra, hogy magammal foglalkozzak. utálom hogy kegyetlen sok dolgom lenne, mégis úgy érzem hogy nem tudok mit kezdeni magammal. utálom, hogy legszívesebben csak írnék, de egyszerűen semmit sem érzek annyira fontosnak hogy leírjam. az Embi azt mondta, hogy ha külön fogunk már lakni, akkor majd nem lesznek ilyen problémáim. alig várom hogy legyen végre egy szabad, gépelőttazidőtb*szós délutánom, de amikor összejön, haszontalannak érzem magam.-.- utálom azt az érzést, amikor rohadtul kezd már elegem lenni, de fogalmam sincs hogy miből. leginkább az édes semmittevésből.-.- ami nem megy, azt ne erőltessük. visszaültem a lustaság posványába, és hagyom hogy az elvadult, cukorszirupos gondolataim gúzsba kössék a lényemet. ne hagyjatok egyedül!!! köszönöm a figyelmet.-.-

mondom én, hogy a szivárvány is csak látszat. minden csak a látszat látszatának a látszata..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.