ehh, már a kutya se néz ide. :D szóval az a helyzet, hogy jövő héten még két napot dolgozom, aztán végre eljön az az időszak amit már jó ideje várok: a "szabad" láblógatásé.. a régi dolgok és emberek elengedéséé, azért hogy helyet adjon az újnak, ami rám illetve ránk vár. akkor is, ha érzésre mintha egy eleven darabot tépnének ki belőlem, persze lehet hogy csak én dramatizálom túl a helyzetet, de M. azért rohadtul hiányozni fog. kb. az egyetlen a múszakomból. egy hozzám meglehetősen hasonló lelkületű emberke az anyám korosztályából négy gyerekkel, hatalmas szívvel és meglepő nyitottsággal. :) hiába no, megírtam én ezt már annak idején is, hogy 'nagy érvágás lenne ő nekem'. de aminek el kell jönnie az ím eljön.. :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.