Ez már a türelmetlenség legalja, amikor ahhoz sincs kedvem hogy kikeressem a jegyzetprogramot. vagy hogy megtaláljam.-.- kemény napokon vagyok túl, Lájl beteg. napok óta a mai este az első hogy végre nem szökik fel a láza, mégis találjam ki hogy épp miért nyűgös.. konkrétan a fülembe üvöltött, mert nem volt jó.. valami. kicsi volt rá a pizsamája, és biztos vagyok benne hogy nyomhatta a körmöt a lábujján, amit természetesen csak szökőévente egyszer hagy levágni..-.- basszus. :D szóval ezért. meg azért. de most már egyre jobb. :P
borzasztó volt.. úgy érzi az ember, hogy be van zárva, és a legrosszabb az egészben a totál ingerszegény környezet, amin szinte senki sem javít.. szinte. hogy még csak ki sem vihetem, mert lázas.. pedig annyira vártam már hogy végre jó idő legyen.. még ha korlátozva leszek is, mert folyton a nyomában kell majd lennem.. de akkor is. tudom, hogy egyszer minden elmúlik.. de ez most olyan távol van.-.-
bocsi hogy panaszkodom.-.- ti meg itt csak néztek, hogy mikor írok már.. és ezt kapjátok. :D sűrű volt ez a hónap. itt volt az összes mama meg papa, kintlét, betegség, minden volt. de nem érzem fáradnak magam.. csak mozdulnék már valamerre.. de nagyon...o.O

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.