Éppen most olvastam egy cikket arról, hogy milyen stresszes dolog anyává válni. :D először kicsit megijedtem, mert tegnap hasonló témában kaptam néhány 'kéretlen' információt, a kommenteket végigolvasva viszont rájöttem, hogy én max. a többi ember kéretlen véleményétől leszek stresszes.. mondjuk ha beijedek aztán a körülményeim jobbak lesznek mint amire számítok, akkor valahol nyert ügyem van. :D de én beijedni sem akarok, szarok rája, az apjával úgyis megoldjuk valahogy.-.- há' nem? mióta babát várok, körülbelül folyamatosan az jön le, hogy nem szabad hallgatni senkire mert mindenkinek teljesen más tapasztalata és véleménye van mindenről. nem mondom hogy néhány jószándékú tippet nem érdemes kipróbálni, de én hiszek abban hogy a sors a megfelelő időben úgyis mindig elém fogja hozni azt, amire éppen szükségem van. tehát fölösleges aggodalmaskodnom. nyilván 100%-osan nem fogom tudni a stresszhatásokat elkerülni, de asszem meg fogom tenni amit lehet - és ahogy lehet. aztán ennyi. :) 

Zsenikéim... vettem ma egy kismamanadrágot miért kell mindennek passzolnia(?) címszóval. :D kegyetlen jól áll a fazonja, csak kb. egy számmal nagyobb mint kéne. de úgy voltam vele hogy én már úgyis csak nőni fogok.. XD szóval remélem azért belehízok majd. pocakügyileg mindenképp.. :3

Tyúkudvar, avagy vihar a biliben itt, ott, mindenütt. ma a tudatosságról volt szó (megint), meg az alázatról és az alkalmazkodásról. meg hogy milyen sokszor cselekszik egóból az ember.. és hogy mennyi hirtelen kimondott válasz van a hirtelen előugró helyzetekre (amit nem feltétlenül úgy kéne előadni, ahogy az adott helyzetben sikerül..). úgy látszik hogy kegyetlenül okos vagyok maaaaaaaaa.. pedig mily' bőszen hallgattam. :D néha azt érzem hogy nem tudok mit mondani. általában azért, mert fölöslegesnek érzem a szavakat. hogy ne csak azért beszéljek hogy ne legyen csend.. és ilyenkor mindig bűntudatom van a fölöslegesen ki nem mondott szavak miatt.. meg a fölöslegesen kimondottak miatt is.. :D na mostmár nagyon elszaladtam valamerre. :P ennek ellenére rájöttem, hogy a kommunikációmon még mindig van mit fejleszteni-.- a bébi meg olyan nyugodtan elvolt a hasamban.. ma kivételes eset volt. ebben is. :X

*fejrázós* :3

megint én vagyok itt. s néked én mi vagyunk. :)

A héten sárgadinnye voltam, holnaptól karfiolnak szólítsatok. :3 érdekes hogy azt írták valamelyik okos 'hányadikterhességihétbenvagy' oldalon, hogy ideje elkezdeni a babaszoba tervezését. furcsa egybeesés, hogy pont a mai napon kezdtem el gondolkozni ezen.. még mielőtt azt a cikket elolvastam volna. :P zsenikéém.. :D

órákig el tudnám nézegetni... :D

boldog szülinapot^^

Hmm.. én pedig akkor sem csípem ha az emberek öncélúan a hasamat simogatják. :( a Mufit kivéve.. de ő meg egyébként is kézrátételes. :) persze tudom hogy sok emberben ez egyfajta azonnali ingerenciát vált ki (mert én is voltam már így más hasával..XD). meg hogy fogjam fel úgy, hogy energiát adnak a bébinek.. és ha már kint lesz, akkor is így fogok reagálni, mint egy kib*szott anyaoroszlán? :O szerintem simán. XD amúgy viccesen hangzik, de a bökdösést sokkal jobban tűröm. mert olyankor is piszkálja az illető fantáziáját, de legalább csak kicsit ér hozzá(m). :P

Szökevény gyöngytyúk a kertben. az van. hajnalban kegyetlen rikoltozásra ébredtem, aztán félálomban gondolkoztam hogy mi az isten lehet ez.. hogy a francba kerül ide gyöngytyúk? amikor a környéken senki nem tart ilyesmit. legalábbis erre következtetek abból, hogy az utcában sehol nem hallom őket kiabálni. na mindegy, ha sikerül befogni akkor marad, ha nem akkor meg nem. estig eldől, addig pihi van mindenkinek. :X

Nah.. mondtam én, hogy uborkaszezon van. :P pedig annyi minden történik.. mégis meg akarok kattanni itthon egyedül.. főleg az estébe hajló délutánokon. szerencsére hamarosan hazaér. :) szar lehet azért annak aki egyedül van. bár ki tudja.. az ember egy idő után mindent megszokik. aztán meg kezdi az egészet elölről. :X xD