Én nem is tudom hogy juthatott ilyen az eszembe, hagyjatok. a feloldás megtörtént, ma csak a meló miatt voltam idegbajos ala 8500.. ügyeske, ma ugrott be, hogy lehet hogy meg tudtam volna oldani a Dzsémit csak akkor cserélni kellett volna múszakot, azt meg nagyon szigorúan veszik mostanságg.-.-

Johnny a mocsokban, elegem vann.-.-
inkább bedobozolom magam, van most elég, lapítsatok össze még kisebbre mint amilyen vagyok, bele a dobozba és zárjatok el valami nagyhasú szekrény gyomrába onnan úgysem tudom kirágni magam. lehet hogy jót tenne pár nap tényleg.. hétvégén sem tudtam kiszakadni, pedig az kell hogy ne őrüljek meg teljesen.-.- majd most hátha, vigyél el jó messzire....♥ o.O

Richard Bach - Illúziók (részlet)

"Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba." A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!" De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!" És a sodródó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland." De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról."

Nyugodt vagyok.
egészen addig, amíg fel nem húzom magam.
vagy amíg fel nem húznak.
inkább mélyedjünk bele a vörioriba..o.O
holnapkedd.
pasifronton úgy látszik nincs ma szerencsém. :D
grrrrrrr.-.-
amikor a konyhában ülve majdnem elaludtunk miközben bambultuk az órát evés helyett. pedig még csak hétfő van.
♥

Ma délután nosztalgiáztam egy kicsit.. régi blogok emlékezete régi-új emberekkel és még régebbi emlékekkel. zseniális, hogy már akkor is pont olyan zagyvaságokat írtam, mint most. :D kihagyhatatlann.

"A sztornó.
A sztornó, az olyan, hogy ledobja az agyadról az ékszíjat, és csak bambulsz, és motyogsz az orrod alatt mint Lovasi, és nemtörődömség, lecsúszás, lecsúszás. Van kiút. Most fúj a szél éppen nagyon, és nincsen veszély csiga, meg satöbbi. Túl álmos volt a reggel, és túl álmos az este. Nem hiába, mingyáréjfél. Kicsit félvállról veszed a dolgokat, mintha ködben ülnél. És nem tudod pontosan hogy hol is van az a fránya ü betü. :l Sztornó."
(07.08.23.)

"Nem, a magány az olyankor van, mikor már meg akarok hülyülni egyedül. Most még csak egyedül vagyok. Mi lesz így? :S"
"Őőőőőőőőőő elkövetem a gondolatbűntt. Folyamatosan. Orwell regényében minden nap kinyírnának. Legalább nyolcszor."
(07.10.05.)

"Na most menni kell. Még ha Böbe most kivételesen a macskát szólongatja és nem engem, akkor is. :D"
(07.10.07.)

"A szabadság az, amikor ledöntöd a saját korlátaidat, amit mások miatt emeltél."(u.n)

"Sorra felszedegeted a földről a lepotyogott szavakat. Máskor csak lehajolsz és összeráncolt orral, gyanakvó tekintettel figyeled, nézegeted ami előtted hever, mint egy fura lassú bogarat. És amikor megmozdul megijedsz és hátrálsz picit, majd kineveted magad -de hisz ez csak egy kis árva szócska- és újra közelebb lépsz, de nem mered megérinteni csak a cipőd orrával piszkálgatod, vagy keresel egy jó hosszú és vastag ágat, hogy azzal pöccintsd arrébb - azért kell hosszú, hogy ezt messziről tedd és azért vastag, hogy ha mégis veszélyesnek ítéled azonnal agyonverhesd vele…Amiket felvettél már menet közben előveszed, forgatod nézegeted rendezgeted, olyan sorrendbe próbálod állítani ezeket, hogy talán más is megértse azt a megfoghatatlant meghatározhatatlant és talán elmondhatatlant, ami van. Otthon aztán kiborítod mindet az üres asztalra -ez aztán az igazi tologatás variálás, remek szórakozás …egy darabig- aztán mikor nem látod sehogy se kialakulni a rendet, a kívánt de még nem is ismert végeredményt, akkor csüggedten és morcosan félresöpröd az egészet. Csinálsz egy forró kakaót és sértődötten járkálsz fel-alá, téblábolsz az asztal körül, a kis buta szavaid mint ázott kavicsok hevernek kiterítve, összekeverve, és akkor a nagy kuszaságban egyszer egy futó odavetett pillantással meglátod azt, amit tulajdonképpen kerestél, de elmondani nem tudtad, ám egyetlen jel leírja mindazt, ami a fejedben kavarog. Mit kavarog? Kitölti azt! Megvidulva teszed le a bögrét, pedig a legutolsó, a legjobb korty még ott van az alján,de ekkor már az nem is érdekel. Újra az asztalhoz lépsz, és most már csak a jelet rakod ki. Igen, ez az, ezt mindenki érteni fogja. Megkeresed a ragasztót és gyorsan felragasztod mindezt a falra, pont az ajtóval szemben, hogy mikor hazaér és belép pont lássa…és ezentúl mindenki más is.

Tudják."(ismeretlen)

"Gyönyörű kertem van. Ott fekszem egymagam.
Hatalmas kertem van, a fűben egymagam.."
(Kisp.)

Érdekes, hogy mit hozok ki a többi ember által magamból nekik, néha magamnak: utálat-szeretet-dögség-makacsság-boldogság-állatság-szelídség.-.- szánalom? :S

ugyehogymilyenjóasisakom?^^

Nna. csak be kellett mennem dolgozni, aztán egyből vége is lett a rossz kedvemnek. :) a rózsám és a vadrózsám. M. az tiszta bolondokat beszél néha..XD ma majdnem belement a fenekembe egy flitter, hát nem tudom hogy ki szedte volna ki.. mert én nem, azt biztos. :D
és akkor jövő héten elkezdődik az ebetűmentes hónap, azért nem bírta ki hogy oda ne szóljon még ma valamit nehogy elfelejtsem muhaha. :D
és ma sem vitt át senki a sötéten, még egy k*rva lear-es sem jött arra b*ssza meg.-.- nemtom hogy ez így mér jó. -.-

Aki.megeszi.az.ágyas.pálinka.alól.az.ágyat. de.ki.látott.már.ehető.ágyat? :D

Maradjunk annyiban, hogy kurvaszar kedvem van, és maradjunk annyiban, hogy nagyon szeretném ha ez a nap vége felé közeledve kurvajóba csapna át.. vigyázz, hogy mit írok le. egész nap gondolkodni kell, nem árt, nem bánnám ha megint elvonnátok a figyelmemet mint tegnap. holnap úgyis egész nap egyedül leszek, mint a kisujjam.-.- ki visz át ma este a sötéten? :S

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ."
(Radnóti - Töredék)

Nem menekülök. :D
a szőrmókságra születni kell, vagy valamilyen szinten az is tanulható? elvégre a róka is egy szőrmók...:) már annyi, de annyi oldalról kapom azt, hogy az emberek élni akarnak és tesznek is ezért. hogy én mennyi mindent nem gondoltam volna.. avagy olyan nehéz magamhoz térni, igazuk van. :X ♥

és balítélet. :3