jelenleg nem vagyok itthon. elutaztam a saját világomból. legalábbis úgy érzem. és nagyon nehezen találok vissza.. az a helyzet, hogy igazából jól is érzem magam így. ebben a bizonyos másik világban. a könyvek világa. és menthetetlenül kivetítem saját magunkra. és ennek fényében képtelen vagyok komolyan venni a valóságot. sosem fogom komolyan venni a valóságot. olyan, mint valami képeskönyv. lehet, hogy pont fordítva élek. az álmoszerűt érzem valósnak, és a valóságot nemlétezőnek. azért vagyok olyan, amilyen. ezért nem törődöm senkivel. ami nem igaz. azok miatt fáj a fejem, akik nem fontosak, a fontosakkal pedig alig foglalkozom. ez szégyen. a fontos az nem érdekes.. pedig de! nagyonis.. nemtom mi lesz így. lehet, hogy megint depresszióba fogok zuhanni.. ez van, amikor kikerülök a "valóságból". valahogy vissza kell, hogy zökkenjek. van egy olyan érzésem, hogy ennek a dolognak az az alapja, hogy iszonyatosan bizonytalan vagyok.. mindenben, ami körülvesz.. olyan vagyok, mint a macskám. sokszor unatkozom, és nem találom a helyem, nem tudom, hogy mit akarok, néha egész nap csak aludnék. nem jó céltalanul élni... nem jó elvek nélkül élni.. nem jó úgy élni, hogy úgy érzem, mintha minden szétfoszlana amit csinálok. avagy minden jelentéktelen. és így én is az vagyok.. mindig a kételkedés. :( kihívás kell, és cél kell, és sokkal kevesebb lustaság kell, és több elszántság kell, és okos döntések kellenek, és tisztában kell lennem magammal, hogy ÉN mit szeretnék, és hogy lehet ezt a legjobban megvalósítani, a lehető legkisebb áldozattal, a legnagyobb áldozatért.. o.O <3
pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.