"Kifordult belsők közt,
Állandó zajban
Lábujjon lépkedett,
S mert érezte, baj van.
Vigyázott a levesére,
Óvón tenyérrel fedte be
Egy kiégett Ford ülésén,
Még melegen megette.
Aztán tovább lépkedett,
A még langyos hamuba
S talált egy kulcscsomót,
Amivel kicsukta
Magát a világból,
Vagy magából a világot,
A lényeg, hogy utána
Csak befelé látott.

Egész szép réteket
Talált ott legbelül
Kis búvó patakkal,
Ahová majd leül
A mókusok közé
Majd a szerelme és ő

Az ember ott belül
Spájzajtón falvédő..."

Kispálék. föl kell tennem ezt az albumot a telómra. valahogy.

odakint pislog az utcai lámpa. mert tönkre van menve. félelmetes... :S nemmondomhogymé. aki tudja, az tudja. :P még jó, hogy nem kell holnap egyedül mennem. össze is szarnám magam.. -.- legalábbis remélem, hogy nem kell egyedül mennem... :D mármint ki a lakásból reggel, amikor még sötét van, és a lámpa ott fog pislogni a felem fölött. félelmesen. -.- nem, még mindig nem sikerült begolyóznom. majd most. :D :P

-.-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.