meg-mara-dunk.
most olvastam egy tök jóóót! itt a link, index. (link)
már régóta készülök írni. egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hangulatban van az ember. mert lehet csak úgy odavetni dolgokat. meg elnagyzolni, meg erőlködni, hogy jó legyen. ennek pedig semmi értelme. ezért nem írok mindig. najó, meg a lustaság is. fontos dolgok, amik mégsem olyan fontosak, mint hittem. pedig mégis. folyamatos ellentmondásban vagyok önmagammal. :D
néha ennyi is elég. valahogy jobban szeretem azokat a pillanatokat, amikor elkap egy hangulat, és ettől vezérelve "ragadok billentyűt", mint amikor csak a száraz tényleírás dominál. pedig a tényeket is meg kell írni. csak az olyan unalmas. és én semmi olyat nem szeretek, ami kötelező. mondjuk csak felfogás kérdése az egész.. ilyen is milyen régen volt már, hogy okoskodok. :D
de lehet, hogy nem is kell a világ elé tárni mindent, ami történik. még ha olyan iszonyúan érdekes, akkor sem. mert mi van akkor ha nem tudják meg, ha éjszaka gömbvillámot lát az ember, és ijedtében órákig fekszik tébolyultan és mereven, majd' kinyomva a saját szemgolyóját.. és mi van akkor, ha arról az iszonyúan jóleső érzésről sem fognak tudni, ami akkor öntötte el a lelkét, amikor az egyik legkedvesebb barátja írt neki, egy szörnyen örömteli dologról, mégszörnyebben örömtelibb mondatok formájában tálalva.. :) (na ezt bogozzátok ki..;) mert amúgy nem történik semmi. miközben annyi minden történik, hogy nemgyőzi megjegyezni, felcímkézni, elrejteni, ízlelgetni, pofozgatni a dolgokat. a mindent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.