Hol van már a 22. év? Valamit csinálni kell, hogy ne szürküljek bele ebbe a mókuskerékbe. Avagy már késő? Avagy hogy fogom megoldani a problémás ügyeket? Amik valójában nem is problémásak, csak nekem tűnnek annak? Miért vannak egészen más jellegű problémáim, mint 2-3 éve? Miért érzem úgy, hogy meg vagyok rekedve, és ezt a rendszernek köszönhetem, ami megfolyt? Miért nem tudok már helyesen írni? Mikor leszek túl egy kib*szott szemléletváltáson? Miért tűnt úgy, hogy sokkal „elvontabb” voltam anno? Miért hiszem azt, hogy egy stabil kapcsolat kiöli belőlem a kreativitást? Miért nem változtatom meg a gondolkodásom, ha egyszer fejben dől el minden? Talán azért, mert nem látom értelmét.. lehet, hogy ez a „beszűkülés” azt jelenti, hogy egy szinttel feljebb léptem a felelősségteljes „felnőtt élet” felé.. lehet, hogy azért van mindez, mert a gondtalan éveimből belecsöppentem a kicsiny köcsögségek nagy, és munkás világába. Pedig ott milyen jó volt. És egész életemben ezt fogom hajszolni. És a végén addig fogok süllyedni, hogy csak akkor jutnak majd eszembe ezek a dolgok, amikor visszaolvasom a lejegyzett dolgaimat. Asszem elég jó úton haladok efelé.. -.- A gondtalanság. Hát nem is tudom. Fölnőni szörnyű dolog. Nyilván annak is megvannak a maga szépségei. De így a fél pohár Unicum után igencsak visszavágyik az ember a régi dolgokra. Mindenre mindenkivel. Tudom, csináljam úgy az életemet, ahogy elképzelem. -.-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.