akinek hiányzik az arcáról a festék.. avagy minden tükör két oldalú. vagy mi a szösz. ha újra gondoljuk az előbbi gondolatokat, akár teljesen más értelemben is láthatjuk a világot. avagy az esti pálinka hatása. olyan vagyok, mint a művésznő, hogy csak úgy egymás mellé dobálom a gondolatokat. és az igazából miért jó úgy, hogy úgy írod hogy senki se értse? ennek mi az értelme, most komolyan? jó, tudom. -.- that's all folks. sok minden olyan van, amit nem lehet kimondani, mert érdek. valahol elveszítettem a szabadságomat. vagy olyan sosem volt? mostanában túl sok, és durva dolgok vannak, és azon gondolkozom, hogy nekem is gondolkoznom kéne mielőtt ítélkezem, mert attól tartok, hogy a negatív érzelmeim hajlamosak túlságosan elragadni. kicsit visszasírom megint a gondtalan főiskolás éveket. kicsit sok-sok-sok. olyan megosztó személyiség, hogy még engem is megoszt. amúgy utálom, de néha vágyom a társaságára. néha sok belőle, néha kevés. (nem mintha én bárkit is utálnék.) de ha jobban belegondolok, akkor ezt mindenkiről el lehet mondani. lehet, hogy én vagyok olyan, mint Dr. Dzsekill és Mr. Hájd. érti-nemérti. miért van az, hogy minden relatív? és miért van az, hogy biztonságban érzed magad, ha beállsz a tömegbe? pedig úgyis tudom a kérdésekre a választ. még mielőtt bárkiben is megfogalmazódna: nincsenek lelki gondjaim. :D csak azon kívül, hogy ezeket egy embernek tudom elmondani, ide is le kell írnom. kis körítéssel. mert jól esik. :) durva, hogy már megint azt érem, hogy változom. mindig csak előnyömre. :P olyan is van, aki hátrányára változik. de magának mindenki csak az előnyt meri bevallani.. :D legalább ebben érezzem már magam szabadnak. ha már minden olyan kötött. nyikorgó gondolatmenetek. na ez már majdnem olyan, mintha verset írnék. csak rímek is kellenének. ha több verset olvasnék, nagyobb lenne az inspiráció. akarom mondani lenne inspiráció. mert akkor elkezdenék rímekben gondolkodni. apró-cseprő fontosnak tartott dolgok. most jön az, hogy jó lenne egyszerűen élni. pedig egyre bonyolultabb lesz. ez is olyan durva. az Embörrel most olyan egyszerűnek éreztem a hétvégén. és ez jó volt. :) persze csak a költözés után. talált fekete bogyók. egyébként ha a történéseket írnám le, az tuti nem lenne ilyen jó. az utalások sokkal jobbak. azokat nem kell bonyolultan megfogalmazni. abból mára elég volt. :D furcsa a tudat, hogy holnap csak 10-re kell mennem. mondjuk nem zavar. a tényekről úgyis csak azt írnám, hogy semmi különös. és aztán mesélj. :) a többi ember inspirál a mondókájával, és akkor rám is rám jön. na ez most elég nagy felfedezés volt. néha túl egyszerűnek érzem magam. a bonyolultságérzés már rég volt.. tudatosan változom. egyébként nem csodálom, hogy természetemből fakadóan egész életemben ellene voltam a tudatosságnak. az egy alattomos és igencsak stresszokozó dolog. ma vajon most ki ellen beszélek? néha kell ilyen sokszor hogy leírom, mert kifejezetten élvezem a dolgot. ilyesmi rég volt már. például a blogomat sem írom tudatosan. pedig mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne napi szinten írni. mint régen. akkor valahogy volt mondanivalóm. sztem az Embör megváltoztatott és zárkózottabb lettem. de közben meg valahogy nem. furcsa kettősség ez. sok mindennel kapcsolatban érzem. és egy kicsit zavar. de nem sokáig törődöm vele. valószínűleg a bizonytalan mivoltom miatt érzem. de az optimizmusom azt mondja, hogy nem lesz ez mindig így. :D na most már elégnek kell lennie.. :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.