versmindenkinek.#
2012.08.12. 20:16
régiek már.............:X
Téged kellene kihozni
magamból mindenáron,
én próbálom,
de sohasoha nemmegy,
mert te nem akarod tudom,
csak vársz a kötél végét fogva,
néha megrántod hirtelen,
nem tudom mire vársz,
valamit mondhatnál
igazán nekem,
de ha nem hát nem,
így éljek boldogan,
a kötél másik végét
fogva bizonytalan,
álmokból élő vágyakon,
várva-várót
várva-várni nagyon..
---
A semmi ágán ülök éppen,
s nézem a hópelyheket ahogy
szállnak lefelé, ha látnám,
mert rég elmúlt már,
ahogy az időkerék forog,
lassan tovaszállnak a gondolatok..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.