ejjejj. ma megint bezárkóztam, és nézelődtem magamban ott lent jó mélyen. bedugtam a fülem és kizártam a külvilágot. a kutyát se érdekeltem, porszem vagyok a gépezetben. nélkülözhetetlen, de nem pótolhatatlan. -.- lélekben kurvára máshol jártam mindig. folyamatosan. -.-
azért örömteli dolgok is előfordulnak, tegnap futni voltam (IGEN!) még a vihar előtt, és ma is szándékomban áll menni. ha kiköpöm a tüdőm akkor is. mondjuk ha tegnap nem köptem ki akkor ma se fogom.^^ érdekes hogy a horoszkópom pont ma írt olyat, hogy tisztítsam meg magam és akkor nem leszek depressziós.. sztem csak ráhibáztak. :D igaz hogy fürdeni minden nap szoktam. XD namindegy. :)
az igényeit mindenki levélben fogalmazza meg. mindenkinek 2 ember számít. eddig. egyébként kikészülök az állandó "sírástól". ki ezért, ki azért, ki itt, ki ott, de mindenhol ott vannak. szólni persze nem szabad egy szót sem, mert én szeretem őket (legalábbis néhányukat), de tényleg ki fognak készíteni. és tényleg az, hogy mindig csak a nyafogás meg a panaszkodás. na mindegy. ezért is volt nekem jó ma magamban. mondjuk K nem panaszkodott, ő nem az a fajta. ha sértődős lenne biztos bepukkadt volna hogy ott kell ülnie mellettem kussban, mert én meg egész nap csak zenét hallgatok. de ha egyszer másfelé jártam no....
miért van az hogy ha eszembe jut egy érdekes gondolat, mindig úgy vagyok vele hogy úgyse fogom elfelejteni, és mégis mindig elfelejtem? hülyeállat. -.- tudom én. papír+ceruza. :)
nagyüzemi paprikaszedés? valaki? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.