az a baj, hogy néha túl sok energiát fektetünk a fölösleges dolgokba. és akkor nem marad erőnk élni. tudom hogy vannak olyanok, akiket ez éltet. utam során igyekszem őket nagy ívben elkerülni. néha csalatkozik a szemünk, pedig a helyes diagnózist már az első három mondat után le lehet vonni az emberek személyiségéről. jó esetben. néha rossz eset is van. szerencsére ez a ritkább. az ellenségeink felé is nyitni kell. még ha csak látszólag is. a legnagyobb erény, ha nyitni tudsz a jóra, miközben átszűröd magadon a rossz dolgokat. mert az ezzel jár. ha önmagadnak sem vállalod a felelősséget, akkor kinek fogod?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.