nem vagyok ám fáradt ááááááááááá! :D
a legtisztább tó mélyén heverő laposkavics. :D
egyik-másik kioltjuk magunkat. azon agyaltam, hogy hányszor, de hányszor történik meg az, hogy vissza kell fojtanom az arcomra kiülni készülő érzéseket a saját érdekemben, vagy azért mert el akarok bújni, vagy azért mert semmiközükhozzá hogy mikor minek örülök. ez már miez? paranoia ugyebárr.

"the only one who can ever teach me -"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.