Állok a sötétben és hallgatom a fülemülék énekét. a nyírfa leveleit enyhe szellő zörgeti, furcsa mozgó kis fénypontot látok. mintha csillag lenne, de a fák levelén? arrébb megyek, kémlelem a sötét égboltot, ott semmi. talán egy hullócsillag volt. de hogy a manóba, mikor az ég sötétje át sem látszik a levelek közt? nem értem, fújom a füstöt, visszamegyek a járdára a fűről. fölöttem éjszakai repülőjárat húz, a hangja lomhán követi, tudom merre jár... kémlelem a tavaszi eget, a Nagy Göncöl egészen a fejem fölött van, furcsa, mert a szomszéd háztetőn van a "helye" északi irányban. ott szoktam meg nem is tudom mióta már, télen többet látom hogy sokáig sötét van, téli csillagkép. az első amit ismerek. ja nem, ott az Orion. :) ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy meleg este van, milyen lenne ha itt lennél? :) már a sötétben sem féltem annyira..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.