Hol vagyok? néha magam sem tudom. a mai nap két pofonja: a rosszindulatból fakadó nemtörődömség, és az emberi gyarlóság. a harmadik pedig a naivitás. kit is szeress, sok borsónak én vagyok a héja. éhesen nem lehet írni mert nem tudok gondolkozni, pedig úgy bennem van a mai nap úgy egészben. e. egyre kedélyesebb, igazság szerint én sem tudom mire vélni a dolgot. kicsinységek vannak amik még nem jöttek elő. lehet hogy én leszek az utolsó aki elhagyja a fedélzetet. és tényleg nem szabadna bízni senkiben, de hát én nem tudok másképp élni, hiába is mondta eM. annak idején, hogy ne bízzak senkiben, neki is ugyanúgy megvoltak a maga emberkéi, még ha kevés is, meg az mááás. :) szóval most ez van, azért írok rébuszokban mert másként nem megy. csak a minőség a minőségnek a rovására. nehéz egyben tartani a gondolatokat, inkább bele sem gondoltam ma a történésekbe, elfáradtam. pedig még csak hétfő van, olyan az a hely mint a darázsfészek. én úgy vagyok vele, hogy engem nyugodtan otthagyhattok, mert én is simán állva fogok hagyni mindenkit amint lehetőségem lesz rá hogy eltűnjek. még azokat is akik fontosak, erre jöttem ma rá. kizárólag csak a saját családodban bízhatsz, mert más bárki aládpakolhat, még ha mindezt nem rossz szándékból, akkor is. ez szomorú, az emberek pedig ÖNZŐEK, én megmondtam. másként nem élnénk túl, mégis társas lény vagyok, kell hogy ott legyenek, pont ezért. ez olyan, hogy néha velük nem bírom néha meg nélkülük. ennyi kuszaságot már régen írtunk, elvégre a szeretet is megmondta, hogy az életnek az az értelme, hogy az ember megismerje önmagát...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.