Reszket a boldogság a lelkemben, reszket a lábam, a kezem is reszket, mint egy pszichopatáé ha nem figyelek oda, lüktet az agyamban a zene amit egész nap énekeltem belül magamban; néha megy, aztán táncolunk rá, hagy gondoljon mindenki amit akar. ma azt mondták, hogy milyen jól elvagyok én ott, igen, ott a sarokban egész nap, senki sem zavar.. rájöttem, hogy nem szeretem a tömeget. nagyon nem.-.- 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.