Tudod, az ember először mindig a kis dolgokkal kezdi, csak kis "semmiségeket" kér. aztán amikor megkapja, akkor boldog. ezután pedig jó esetben elkezd abban hinni, hogy a kicsik után esetleg a nagyokat is megkaphatja. sok ember nem hisz ebben, azért tartunk itt, ahol..

Tegnap.
van egy ember, aki segítségre szorult, én pedig segítettem neki pusztán azért, mert tudom, hogy kibaszott jó érzés, amikor az éppenséges gáz helyzetedben onnan érkezik a segítség, ahonnan rohadtul nem várod. és még nem is lett belőle semmi, de ez az illető már most rohadtul hálás, vagy én nem is tudom, de iszonyú furcsa érzés amikor valaki a TE "seggedet nyalja" (már bocsánat a kifejezésért, de ennél jobban nem igazán tudom szemléltetni a dolgot :D). valahol persze jól is esik, de inkább furcsa, mint jó. egyébként is szokatlanul nem szokványos napom volt tegnap, főleg este... :D
avagy mindennek megvan az oka.^^ csak hogy tudd: miután majdnem egy óra hosszát csacsogtunk egymásnak a telefonba úgy, hogy én a nemtomhanyadik szomszéd ház előtt állva vihogtam (biztos örültek nekem ha hallották..:D), elindultam ténylegesen hazafelé. az égbolt gyönyörű, lesem a csillagokat, szívom a cigit halál nyugalommal. nyitnám az ajtót, kulcs a zárban BELÜLRŐL, mondom fasza, így hogy menjek be? :D semmi pánik (legfeljebb kint alszom.XD), mondom megnézzük hogy esetleg a hátsó ajtót nem felejtették-e nyitva véletlenül. hát nem. :D állok az udvaron a sötétben, akkor gondolkodjunk. Aa.-nak ott van a telefon a füle mellett mert arra kel reggel, zseniális! hívom, kinyomkodja. :D hívom, visszahív, engedj be! :D visszakúszok az oldalsó bejárathoz, (még mindig tök sötét van), hát akkor hallom meg, hogy mintha a kerti csapnál lévő vörödből lefetyelne valami. :S és ez a valami NEM macska... hanem valami naaaagy, vélhetően kutya. mivel elől az összes kapu nyitva van, így bármi boldogan bejöhet, gyorsan felugrottam a teraszra, szerencsére akkor már pont jöttek beengedni, felkapcsoltam a villanyt, pisolgok a csap felé, és csak négy lábat láttam ami alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy rottweiler...:S gondolom valamelyik szomszédé lehet, mert háromnak is van itt a környékben. én meg őrült nagy nyugiban bóklásztam a ház körül a sötétben, aztán ki tudja mikor suhanhatott el mellettem a rohadt dögje... :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.