Azt álmodtam,
kinövök a földből,
fehér gyökérlábam fölött
zöld hajtásom kelt,
a sötétből a napfényre kitörtem
és csak nyúltam-nyúltam,
ameddig bírtam,
ám hiába vártam,
nem nyíltak szirmaim,
azt álmodtam,
kinövök a földből,
de nem virág voltam,
hanem fűcsomó.
(Krusovszky Dénes-Fűcsomó)

Tökéletesen át tudom érezni a helyzetét, mostanság számtalanszor tör rám az az érzés, hogy egy csöppet mintha elrugaszkodtam volna a valóságtól.. :S és igazság szerint kurvára nem tudom megítélni, hogy ez nekem mitől lehet jó, vagy mitől lehet rossz. élvezem a "súlytalanságot", most ez az időszak van, rengeteget kell még tanulnom.-.- M-nek mondtam ma ezt az egyedüllét-dolgot, mintha igazat adott volna nekem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.