Amikor ott vagy azon a határon hogy elveszítsd a fejed, és aztán attól veszíted el a fejed hogy tudatosul, hogy pont ezért akarod elveszíteni a fejed. és akkor elfáradsz, és nyugtatod magad, és amikor sikerül akkor megpróbálsz mélyaltatásba kerülni oly módon, hogy belemerülsz a múltba vagy a jövőbe, mintha csak egy feneketlen tó mélyére merülnél, ahol csak az zavarhat be, ha a szemben ülő épp néhány poronnal "kopogtat" a fejeden, hogy ugyan add már oda a szomszédodnak, te pedig fölúszol szépen a felszínre, lerázod a "vizet" a fejedről, és csak morgolódasz saját magadban, hogy már megint kizökkentették a királyt... tudom én, saját magunk elől legjobb néha elmenekülni. :) mert néha el kell menekülni a dolgok elől, csak tudni kell hogy mik elől van értelme, a többi meg úgyis húzod magad után. nem hiába, azok a beleim. spanyolviasz, sok dolgom van még. :X