Úgy szeretlek ahogy
vagy, Kishit,
szeretjük magunkat
örökkön, a többi
csak látszat.

Csalfa teóriák:
az ég és a föld
határán mozgunk-
egyik világból a
másikba ugranék.

Ez most ilyen, és
így, és úgy; füled
botja sem mozdul
ha isteni zajokat
hallasz.

Minden lehetséges-
egyszer a fák is
válaszolni fognak
ha metszés előtt
megöleled őket.

Csak ülök kitágult
szemekkel mint
hajnali bogár az
ablakon; döcög
utánam az élet.

Vontatott-lassú táncba
kezdünk együtt,
ha hagyom, hogy
végül mégis
utolérjen...

(unknown)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.