Mint a fel fel dobott kő, ott vagyok magasan, kegyetlenül magasan.. kikandikálok a háztető fölött, mint a fám, ő látta a ház mögött a Holdat, annyira jól nézett ki ahogy folytak körülötte a felhők csíkokban miközben megvilágította őket. kedvem lett volna lefényképezni. :) magasra hajított mindenki aki ott volt velem lélekben ma este, még a lábfájásom is enyhült, komolyan, éreztem hogy velem vagytok, mindenki akit szeretek, aki szeret..:) ettől meg a könnyeim folynak, vén érzelgős szivar lesz belőlem. már el is kezdtem. :D amikor megfogod a lábát, vagy a kezét, valamijét úgyis nyújtja mindig, ezt tudom. :X :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.