Piciny kis gondolatok és pont erről beszélt, hogy mennyire jól esik a falatnyi tényleges figyelem és dicsőítés. mert az élethez ez kell, most sokat mondok. és minden nő rendbe', csak ismételgetem magam. elképesztő hogy kezd hiányozni hogy kimenjek ODA, holnap se fogok tudni kimenni így hogy délután dolgozom, pedig úgy alapvetően szívesen asszisztálnék hozzá ahogy estére beülnek a csirkék...:O azt hittem hogy majd meg leszek kattanva hogy két nappal kevesebbet dolgozom, ehhez képest egy fél óra után kezdett beállni a nyakam, no comment. :D M.-re ma rácáfoltak a tények, normálisak vagyunk. posta nincs, nem mernek írni már.....-.- :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.