Lné azt mondta, hogy túlkomplikálom a dolgokat. igaza van, már csak ezért sem jó a sok fejtörés. pedig én egy igazán elfogadó lélek vagyok, nincs mit tenni. mégis szeretnék a dolgok legmélyére nézni, csak nem tudom hogy kell. nem bízok még magamban eléggé...  a remény az sosem hal meg, így maradtunk. olyanok voltunk ma, mint a gyerekek: csak kukucskáltunk, meg vihogtunk, megvigyorogtunk egymásra teli szájjal. meg a többiekre is, amiből néha vicces dolgok kerekedtek. :D mindezt aktívan munka közben. ;) a szabadság amikor semmi sem fáj, ma megízleltük kissé. mi ez, ha nem eszme? hazafelé meg ÉN vezettem, EGYEDÜL, de nem a cégtől kezdve, ismerős közönség előtt nem égetem magunkat. az összes többi idegen előtt lehet. :D pizamaosztász, táncolni akarok kegyetlenül, olyan zenét hallgattam ma délelőtt, hogy forravérem.-.- :O

fél lábbal az úton vagyok, a másik féllel meg a zsírban. mostmilesz? :O

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.