Naaaaaaaaa. végy két zsenge cukkinit, mosd meg majd vágd le a két végét és reszeld le őket. tökgyalun. :X aztán szépen sózd meg és hagyd állni egy kicsit. addig mondjuk pucolj három gerezd fokhagymát, meg egy kisebbfajta vöröset is, aztán a cukkinidarabokat szépen halászd ki a sós léből amit engedett, és egy kis olívaolajon párold meg. mielőtt levennéd, hozzá adod a reszelt vörös-, és a szétnyomott fokhagymát. meg egy kis sót és borsot is, persze csak ízlés szerint. ha már nem tűzforró, adj hozzá egy kis lenmagot (ezt természetesen elhagyható), és botmixerrel vagy valami erre alkalmas eszközzel trutymákold össze. :D ha teljesen kihűlt, két nyomat majomnézzel istenkirályság lesz. :P

Másikfélség, én ezt fel nem foghatom akkor sem, sohasem, pont ugyanúgy ahogy az esküvőt sem fogtam fel amikor volt, csak mostan kezdem valahogyan már.. amikor nem tudjuk felfogni, és ezáltal képtelen vagyunk önmagunknak definiálni hogy egy ember mit is jelent nekünk, hát az lehet hogy inkább félelmetes. én alapesetben a logikus gondolkodás híve lennék, meg annak hogy sokmindennek meg tudjam érteni az ok-okozati hátterét, de van ami csak úgy megtörténik. felfoghatatlanul, érzésből. ami iránt ugyanúgy megteszem a szokásos kis lépéseket, nem bízzuk ám magunkat teljesen a véletlenre. :) szóval oda akartam kilyukadni, hogy idegesítő ha nem tudom a saját dolgaim miértjét (sem), ennek ellenére mégis egy csomó mindent tök természetesnek érzek ahogy megtörténik. megmagyarázhatatlanul. :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.