Tudomtudom, de Zsófi. még mindig. szerelmes vagyok, nem tagadom.. és leülök minden gép elé, a porszívón kár hogy csak egy gomb van, ahhoz már ceruza kell. :S akarom mondani kettő. :D én a versekbe menekülök jelenleg, önző módon a sajátjaimba. azt mondják, hogy megcsapott a változás szele, érzem az ízét... olyan nutellaízű kiskanál. most talán vége kijön az, ami olyan sokáig bent volt, csücsült és lóbázta a lábát, és énekelt, és az idegeimre ment ezzel.. és most reménykedve beleszimatol a nutellaízű kiskanál által kavart szélbe. :) és akkor én most kit bántsak, magamon belül hányan vagyunk? :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.