A takarítónő az őrület határát súrolja. az alsó határát. :D hálásak vagyunk. mindenért.^^

köszönök mindent, és MINDENT KÖSZÖNÖK! köszönöm a lepkéket amelyek a hálót szövik, a hópelyheket Ágnes körmén, a karácsonyi dalokat és a kék díszeket; köszönöm a sok méltatlankodást, a megértést és az öleléseket.. köszönöm a bódító ízeket és a lemoshatatlan illatokat, a szuszogás csendjét és a dicsérő szavakat.. köszönöm a kifakadásokat, a sok mosolyt, a véreres szemeket és a kiálló bajuszszőröket egyaránt. köszönöm a meleg mancsokat a hideg éjszakákban, a melegséget, és hogy adhatok... és köszönöm hogy észre vehetem, hogy mit is kell ezentúl másképp csinálnom.♥

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.