"Érdekes, hogy az öt tolvaj közül a harag jutott eszembe a legnehezebben.. a vágyakat úgy tudom nézni, mint színes kis pillangókat, amikben az embernek kedve telik amíg a lepkeháló a kezében van.. de ha én azt a lepkehálót leteszem, és jó messzire elmegyek onnan ahol letettem, hogy felejtsem is el annak ellenére, hogy lehet hogy sosem fogom, mert csak nézem a színes kis pillangókat, és minden eszembe jut egyből.. és akkor keresek egy megfelelő faágat a megfelelő pókhálóval az ágak között, letöröm, és elkezdem csapkodni vele a lepkéket, hátha mégis sikerül valahogy megfognom őket.. és persze beleragad egy-kettő, de mivel a pókhálós ág nem éppen a legmegfelelőbb lepkefogó alkalmatosság, így amik beleragadnak azonmód meg is döglenek. aztán már hiába pislogok.. na pont ilyen ez is. hogy az egyik kéz tudja hogy mit csinál a másik, mégis hagyja, hogy a józan ítélőképesség valahol egy völgy mélyén az árokba boruljon.. ahol a pillangók már nem látszanak.-.-"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.