Némán könnyezek a hagyma felett, s közben némán kiabálok a bennem rejtőző konyhatündér után.. először azt hittem hogy olyan mélyen van, hogy nem is létezik meg se találom, de egy szépnek mondható napon mégiscsak kidugta a fejét, és körbeszimatolt. ma délelőtt megint utána koslattam, hamarosan kiderül hogy van-e bármi közünk egymáshoz, vagy inkább hagyjam a p*csába az egészet... a lelkesedésem minden esetre töretlen^^ :) ♥

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.