Meghatódás. üres vagyok és összezavart, és fájdalom is került a kerekek közé, na meg némi nyugalom, elvárások jönnek-mennek, durcás kisgyerek-nénik hallgatják a szép zenét átható mosollyal az arcukon.. képmutatás és ellenszenv, csak én szeretném hogy ne létezzenek többé, legyek aki vagyok. nem kell hogy bármit is mondjak, elég ha csak meghallgatom őket, a végtelen türelem nagy erény! sírunk.-.-

hirtelen nem is tudom hogy mi aposztrofálná a legszemléletesebben azt, ami belül van. :X

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.