Érdekes belegondolni abba, hogy egy (pár)kapcsolaton belül mennyire vagyunk önzetlenek.. hogy valójában mennyire figyelünk oda a másikra. hogy tényleg azt kapja-e tőlünk, amire szüksége van? nehéz ezt megmondani, mert mi csak a saját szemünkkel láthatunk, és csak saját magunkon keresztül vehetjük figyelembe az másik ember igényeit. ez sajátos szűrő. és talán pont emiatt nehezebb az egész. mert csak azt tudjuk adni, amiről MI gondoljuk azt, hogy jó. persze nyilván van egy alap amiről tudjuk hogy jó, és csak reménykedhetünk abban, hogy amit ez alapján adunk az tényleg megfelelő lesz. vagy úgy leszünk vele, hogy nem akarunk ennyire végletesen megfelelni, csak adunk valamit a saját tudásunk szerint, és a másik nyitottságában illetve befogadóképességében bízva reménykedünk abban, hogy mindez közelít az illető saját elképzeléseihez. és most direkt nem akartam elvárást írni.. szóval érdekes ez..
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
