Tudom hogy a kisgyermekes emberek többsége ördögtől való dolognak tartja a tápszerezést, viszont a tápszeres babák anyukáinak van egy hatalmas előnye a kizárólagos anyatejesekkel szemben: az ő gyerekeiket rajtuk kívül más is megetetheti.. nyugi csak eszembe jutott, mi már szerencsére nem 'tápozunk'…

Amikor rájössz, hogy imádod ahogy imádja amikor az öledben vagy a mellkasodon elterülve szundikálhat.. fogalmad sincs hogy ez hová fokozódhat még, mert már most olyan vagy mint valami sírós vénasszony amikor a kisgyerekes posztokat olvasgatod a fészbukon, illetve az összes olyan brutális-véres…

Édes húsom! már csak célozni kéne megtanulni, hogy ne mindig rajtam landoljon a produktum.. :D vagy addig örüljek amíg rajtam landol, nem a szőnyegen meg a falon? :DDD no comment.-.- egyébként szépen gyarapodik a kicsike, mára átlépte a 3 kilós 'álomhatárt'. :) érzem is ahogy nehezül..…

Én szoptatom őt, mégis ő vigyáz rám.. ismerős ujjacskák. :)   elaludt rajtam. :)                                                                                                 /bocs a képek minőségéért..-.-/   ♥

Naaaaa.. kegyetlenül lelkes vagyok még mindig.^^ avagy újabb kép(ek) mindenkinek, aki bírja. ;) holnaptól persze már másabb lesz a helyzet, mindig egy újabb 'rendszerre' állunk be. :X esszük a kezünket, mer' az jó..   "tejkóma"^^   szevasztok! :D

Az etetés-fejés-alvás "szentháromsága." :D egyébként azt mondta az Embör, hogy szerinte teljesen megéri gyereket vállalni (mé nem csináltuk hamarabb(?)). szerintem is. o.O ♥♥♥

Újra itt.és egyre jobban.:)a lényeget úgyis tudjátok, beszéljenek a képek^^ ez még kórházas kis nyufipofi. :)   alvás közben is nagyon gondolkodom!   a legifjabb varázslótanonc^^   szakállas apu :)

Ülök és várok.a bébi még mindig nagyon jól érzi magát odabent.a jelek szerint.én örülök annak, hogy mily' kegyetlenül türelmes természetem van.mert már most is kell..mert már napok óta "ámokfutást" rendez odabent esténként.mint a napi program része. :Dén meg ülök és várok.mert talán ez volt az…