Ülök és várok.
a bébi még mindig nagyon jól érzi magát odabent.
a jelek szerint.
én örülök annak, hogy mily' kegyetlenül türelmes természetem van.
mert már most is kell..
mert már napok óta "ámokfutást" rendez odabent esténként.
mint a napi program része. :D
én meg ülök és várok.
mert talán ez volt az utolsó posztom amíg még bent vagyon.. :D
el sem tudom képzelni hogy mi lesz (velünk) ha kibújik. :)
kis nyuff.^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.