Aludni kéne már most, mert lebontják a várost... olyan fáradt vagyok, hogy már csak a lelkesedés dolgozik bennem. és már az is alig pislákol. :O na jól van, tengerparton elterült apró szemcséjű homok vagyok, azaz hagyjonbékénmindenki.-.- :)

Amikor a halotti tor vége "partiba" fullad.. avagy ilyet még nem láttál! :O most már nyugodtan leülök a gép elé, és megírok mindent ami ki akar jönni éppen. arra gondoltam miközben ott álltunk bent a ravatalozóban, hogy ma barna vagyok. mert az az ölelő anyaföld színe, amely magához öleli a fákat, és az elhunytak itthagyott porhüvelyeit. a gilisztákról már nem is beszélve. én ennyit még nem bőgtem egy temetésen sem, de ezután már rend lesz és nyugalom. as I can. :) 

a csöveket a földbe fektetik ugye? :O

Ma csend vagyok, ma utcazaj, neeeeeeeeeeeem! tegnap este őrülten vibráló NARANCSSÁRGA voltam, ma pedig amolyan mindent boldog mosollyal nyugtázó kék vagyok. azt hiszem hogy Te nem szoktál itt olvasni, de köszönöm az őszinte érdeklődésed, hogy meghallgattál. előtted nyíltan tudtam beszélni erről úgy, ahogyan én látom a dolgokat. köszönöm hogy ilyen vagy, és hogy a barátom vagy. :) (az egyik legfőbb kritikusomnak♥)
u.i.: maaaaaaaaa belém költözött egy kis kukac.^^ nemisértem.... :O

színesedünk, ma fehér vagyok. elvégre az is egy szín nem? a fekete legvilágosabb árnyalata.. Aa. azt mondta, hogy nem vett fel feketét, az ő lelkén csücsülő gyászt minden valószínűség szerint képtelenségnek tartja vajmi színecskékkel kifejezni... no comment, én már rájöttem hogy az ő bajára mi lesz a gyógyír: just an other life. ugyehogyugye. az Emböröm meg csak rajzolgat, látomám. :) igaza van, a terveket nem árt papírra vetni. :) most már mennem kelllllllllll.♥

'don't care, holnap hétfő. színesedünk. tegnap este bekövetkezett az, amit vártam. valahol már mindenki várta, mert tudni illik, hogy ez az élet rendje. csak senki sem meri kimondani, mert az milyenmorbidmár. de őt ez most már úgysem érdekli, ő egy olyan helyen van, amit mi itten fel sem tudunk fogni. "csak a teste." :X köszönök MINDENT! :)

És látod, hogy a filmekről is tudod hogy csak illúzió, és a koszos kádakról is tudod, hogy csak illúzió. mégis milyen jó egy kicsit beleringatnod magad..... lemondani. egy őrült nagy jóról, egy kényelmes élethelyzetről, egy jól bejáratott, kellemes megszokásról egy lehetséges, akarom mondani egy LEHETSÉGES még nagyobb jó érdekében. őrültség? így a biztonságot nyújtó gödör aljából nézve igen, annak tűnik. persze hogy nem hiszel benne. én sem hiszek benne. a lehetőség viszont adott, a döntés pedig az én kezemben van. ez komolyan hangzik, ennek ellenére nem kell megijedni senkinek. most már tudom, hogy ki az aki tökéletesen megért: az aki nem válaszol, hanem hagyja hogy kibontakozzam. igen, őrültség. még nem olvastam el semmit, még ugyanúgy bennem van az előítélet, mint eddig. mint másokban. a kommunikáció az viszont piszok nehéz. mégis, megvannak azok a pontok az életemben, amikkel kapcsolatban ezer százalékig bizonyos vagyok abban, hogy tutira úgy lesznek, ahogy azt gondolom. érzem. tudom. hogy ki az, akivel le fogom élni az életemet és miért, hogy kik lesznek körülöttem és miért, hogy hol kell ott lennem, és miért. ez pont olyan, mint amikor tegnap elkéstem a munkából. mert egyiket sem lehet mással magyarázni azon túl, hogy egyszerűen így jött ki a lépés. és ez ellen nem lehet mit tenni, ami kőbe van vésve, az kőbe van vésve. ha nem létezik az a kő, akkor is. mert egyszerűen TUDOM. :)

"Írni nehéz,
sírni kár ha boldog vagyok,
midőn zokszó nélküli mondatok
hagyják el nyelvem ölét nevetve.."

Vakondokfurat, a faluban most mindenhol az van, szóval én inkább beburkolom magam. vagyis ahelyett hogy beburkolom magam inkább kiburkolni kellene.. a buborékom tágas-ruganyos. :P az egyik csiga tutira megdöglött, pedig lenne rá kereslet, csak elfelejtettem mondani.-.- szerintem ne is csodálkozz ezen. :)

Mint a fel fel dobott kő, ott vagyok magasan, kegyetlenül magasan.. kikandikálok a háztető fölött, mint a fám, ő látta a ház mögött a Holdat, annyira jól nézett ki ahogy folytak körülötte a felhők csíkokban miközben megvilágította őket. kedvem lett volna lefényképezni. :) magasra hajított mindenki aki ott volt velem lélekben ma este, még a lábfájásom is enyhült, komolyan, éreztem hogy velem vagytok, mindenki akit szeretek, aki szeret..:) ettől meg a könnyeim folynak, vén érzelgős szivar lesz belőlem. már el is kezdtem. :D amikor megfogod a lábát, vagy a kezét, valamijét úgyis nyújtja mindig, ezt tudom. :X :)

Mindig ugyanoda jutunk, igaza van abban hogy a létező összes kérdésemre már eleve bennem van a létező összes válasz. az ember általában azért nem hisz a saját megérzéseiben, mert nem kap róla bizonyosságot. legalábbis leginkább az olyanokban nem tud hinni. pedig minden igaz, mindigaz. ha valamit mégsem tudok, azt meg úgyis megmondják. :X amikor a kolbászok csalogatóan görbítik az ujjacskáikat a hűtőben...:O egyébként teljesen jól vagyok, a fizikai fájdalmaim egyik pillanatról a másikra elmúltak. én sem értem hogy miért, talán a szeretet keze lehet a dologban. :)