Ha hagyom magam felidegesíteni, az sem jobb, ez egyszerűen nem fér bele a mostanság vallott elveim "közéé." szóval ma nem is egyszer kellett magam emlékeztetni arra, hogy üljek a számra és inkább ne mondjam ki amit gondolok. talán jobb lesz ha kiírom, mert lenyelni mindent azért nem lehet. :S valamiért ez ma nem az én napom volt, pedig milyen büszke voltam tegnap, hogy nem panaszkodtunk.. holnap is büszke akarok lenni, csak ahhoz előbb meg kell találnom önmagam. :X ♥

Nagy igazság, néha nem csak nézni kell, hanem látni is, habár én sokszor inkább becsukom a szemem. akarom mondani lesütöm. a sötétben meg úgysem látok semmit. :D kedves kis dolgok jutottak eszembe, például hogy Aa. közölte vasárnap délelőtt, hogy milyen jó idő van, lehet menni túrázni. erre mondtam neki, hogy én mennék ha lenne kivel. erre ő: félsz egyedül? és ezzel le is zárult a beszélgetésünk, azt már csak gondolatban tettem hozzá, hogy mivel az életem legnagyobb részét egyedül töltöm (a saját "fejemben"), ezért bizonyos dolgokat hagy csináljak már többedmagammal, amennyiben az lehetséges. :P na mindegy, ezen évekig puffoghatnék. :D szerény véleményem szerint lassan vissza kéne térnem a többi emberem világába is.o.O 

Durva a tudat, hogy tizenhárom órával ezelőtt már a kocsiban horpasztottam.. nem vagyok ám egy kicsit sem offon ááááááááááá... :D visszafelé meg kb. Ceglédtől hazáig azon küzdöttem, hogy el ne aludjak. mi lesz veled, jövő hét? :D (avagy apóséknál voltunk Sóton, pár óra alvással megfűszerezve^^)♡

A régi körökből új körök alakulnak. avagy ha ez lenne a felállás odabent, mint ami a mai napon volt, hát szerintem rövid úton én is tovább állnék..-.- ma reggel olyan furán ébredtem, igazán rosszul, mert úgy éreztem, hogy mindent elfelejtettem ami boldoggá tesz. nekem nem a nemtomhánydollárosnak a rajzolt mását kell a plafonra ragasztanom, hanem azzal kapcsolatban valamit, hogy minek örüljek. :D éstényleg, köszönöm a tegnapi arcokat, és a maiakat is. :) így még a kevésbé jó dolgokon is sikerül hamarabb túltennem magam. :PPP és még mindig.^^♥

We will take a trip tomorrow.♥

Holnapra pedig némasági fogadalmat teszünk. persze nem önszántunkból. mondjuk még mindig jobb, mintha a kedves kis vírusokat kapnám el.. :S valami nagyon gyanúsan mocorog itt a szobában, remélem nem a macska van a szekrény tetején. :O most ánnyi. :X

Azon gondolkoztam, hogy egyre több ember van. és hogy honnan lesz majd annyi energiám, hogy mindenkire szeretettel tudjak gondolni? bár tudom hogy elvileg honnan lehet. a Titok meg annyira felhúzott, hogy inkább vissza adtam M.-nek, nekem ne akarják már egy ilyen marketingszagú faszság formájában bemagyarázni azt, amit már úgyis tudok.-.-

"Hogyan lesz az elméletből tan?" című előadásunkat látták-hallották. avagy M.-mel egészen érdekes irányba kalandoztunk el máma, kib*szott jó volt! :D az új buszon pedig nem lehet látni SEEEMMIIIIT, és még fény sincs. pedig van, csak nincs.-.- mondjuk ismerek olyat, akinek biztos tetszik ez a sötét. de sztem egyedül van. :D valahol az ilyen napokat szeretem, amikor érzésre tök olyan, mintha ott sem lennék. :D amikor együtt járunk teljesen másfelé.^^ ja, és rájöttem! talán.... :)

:D
"Nőstény legyek a csészében hárman
Valcert járnak egy körúti bárban
Jégkocka csobban és elolvad gyorsan
Mert olvadni jó egy oldottabb korban
Majomnak tangó és brandynek alom
Egy majom-tangóra még jó lesz a csajom
Tikkadva majd a reggeli napon
Zaciba rakom a tegnapi bajom
Legyeknek annyi a valcernak vége
Szárnyukat viszem a világ végére
Hús-vér borodban keringő árnyak
Leszünk mi ott majd én meg a szárnyak
Majomnak tangó és brandynek alom
Egy majom-tangóra még jó lesz a csajom
Ha nem kelnék fel majd a holnapi napon
Legyeknek szárnyait a pincérnőre hagyom"
(Q.)

Ezt a verset ma kaptam egy számomra nagyon kedves embertől, aki egy számára (és számomra is) szintén nagyon kedves embertől kapta. :D

Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szeretem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindednféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem, és Megváltóm
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt - szegeket.

Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítómtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgázom belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán átalmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
SEMMI VAGYOK.

és hogy mennyit gondolkozom én ezen a témakörön.. mondjuk nem ilyen brutálisan, de valahogy mégis. :)

*nananana én is akarok kismacskát menteniiiiiiiiiiiii! :O ^^*

Ma este majdnem fogtunk két hullámos papagájt. aztán végül nem fogtunk egyet sem. végülis a szándék a lényeg nem? :D