amikor csak gyűrögeted magadban a gondolatot, mint valami sokszor előhúzott, majd minduntalan hanyagul zsebre vágott papírfecnit, és vigyázol hogy el ne vesszen mert fontos, ha nincs meg, akkor elveszik, a gondolat is elveszik és nem is emlékszel rá, pont ezért kell újra és újra…