kerestem egy cédét. a tokot megtaláltam, viszont nem az van benne, ami rá van írva... -.- éljen a trehányság. :D
amit viszont találtam, az egy régi vers, vagy vers részlet. nemtom. olyan fura, olyan összevissza. és fogalmam sincs, hogy mikor írtam és kinek vagy kiről, vagy kihez... elveszett művészet. ilyenez.
és akkor itten van tán:


Nyugtalanság nélkül olvadna a szívem,
fejem hajtva rád furcsa miértek közt
keresnélek a lelkemben szüntelen.
Hány éve már mintha úgy érezném itt lennél,
csak napok, el ne hidd hogy év,
az egész lassan már nem kerek,
olyan, mint amikor nem merek..
Mondataim mohón érnek, sikoltva tűröd csendesen
száz fullánkot záporoznak
a sebek meg nem gyógyulnak,
ha téged bántalak magamat bántom,
mert bántanám magam,
mégis te szenvedsz ha vezeklek,
s ez rossz! Nagyon rossz.
Ki kell ezt magamból írni,
ki kell ezt magamból sírni,
ki kell ezt magamnak bírni
nem csapkodni a szerelmet!

szóval nemérti. a cédét meg emiatt kereste:

https://www.youtube.com/watch?v=GXEXoBGqUl8

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.