titkok.
sok-sok mik-ki-nem-derülnek dolog.
édesek.
úgy, ahogy vannak.
igaz, nem az enyémek,
de én is ott voltam.
aztán meg hallgattam.
és most is hallgatok.
mint a sír.
megint én leszek a zsák, akibe bele lehet rejteni az agytekervényekben megfogant édes, bűnös és mindenféle kis fecniket.
bezonyám! :)
mert titkot őrizni jó!^^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.