tényleg durva, hogy egy embernek mennyi arca lehet. és hogy mennyi van. mindig más. nézed, nézed, és mintha nem is ismernéd. egyszer csúnya, másszor majd' elolvadsz. mint a jégkrém. ma attól rettegtem, hogy mi lesz velem délután egyedül. aztán szerencsére sikerült lenyugodnom. rájöttem hogy szükségem van némi változásra. tök mindegy hogy milyen szempontból, csak valami legyen ami kimozdít ebből az állapotból. jelen esetben Eger. :)
van amihez kávé kell, és van akihez nyugtató. nekem most már lassan mind a kettő kéne. szóval marad a nyugizene. :) néha azt érzem, hogy bizonyos dolgok nem érik meg a fáradtságot. azonban van, hogy mégis meglepődöm. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.