nem létező világokba menekülünk. magunk elől, és mindenki más elől is. minden csak illúzió. a boldogság is csak illúzió? ideig-óráig bármi előfordulhat. visszatükrözzük mások pillanatnyi hangulatát amiről azt hisszük, hogy a miénk is lehet. pedig elég csak mélyen magunkba nézni hogy megkapjuk a választ, amely minden sallangtól mentes. amit valóban érzünk. ez az, amit iszonyú nehéz előhozni. mert már túl mélyre ástuk. nagyon-nagyon mélyre...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.